Nyilván senkinek sem új a női hiszti fogalma. A pasik zöme már ezer éve elkönyvelte, hogy a nők hisztisek, így hát, bármit is teszünk, ők már csak ilyenek... (Nem kívánok általánosítani! Kinek nem inge, ne vegye magára!) Az írásommal az a célom, hogy felnyissam emberek szemét a hisztivel kapcsolatban, és nem pedig az, hogy bárkit is megsértsek. 

Először is szeretném leszögezni, hogy a hiszti minden esetben arra szolgál, hogy felhívjuk valamire a figyelmet. Nem feltétlenül a legjobb eszköz, de bizony akadnak helyzetek, amikor a lehető leghatásosabb. Előfordul, hogy csak szimplán szeretetre és törődésre vágyunk, ezért paláverezünk. Ezt rendkívül egyszerűen kezelheti a kedves pasink helyesen, például ahelyett, hogy forgatja a szemeit és flegmázik, mondjuk, megölelheti a nőt, és elmondhatja, mennyire szereti, vagy megmasszírozhatja a nő lábát... Nem kell nagy dolgokra gondolni. Némi figyelmességbe még senki nem halt bele, ráadásul általában nem marad viszonzatlan a jó cselekedet.

Amit szintén fontos megemlíteni, hogy nem csak a nők hisztiznek. Bizony... A pasik is pont ugyanolyan hisztisek tudnak lenni, mint a nők. Szóval mielőtt a kedves férfiak nyugodtan elkönyvelnék, hogy belőlük genetikailag hiányzik a "hiszti gén", inkább nézzenek jobban magukba. 

Mit ne csináljunk, ha valaki hisztizik? Semmiképp se keltsünk bűntudatot. Ha a barátnőd éppen arról panaszkodik, hogy megígértél neki valamit, de nem tartottad be, akkor kezd el neki felhánytorgatni, hogy ő hányszor ígért, és nem tartotta be, mert ez garantáltan katasztrófához vezet. A másik dolog, amit érdemes elkerülni, az a flegmázás. Talán úgy érezheted, hogy te csak megvéded magadat a stílussal, de valójában olyan, mintha feléd fújna a szél, és mérgező gázfegyvert alkalmaznál a csatatéren. A harmadik hiba, amit sokan elkövetnek pedig nem más, mint a hiszti ignorálása. Ez esetenként hatásos is lehet, ha az ember a megfelelő helyzetben használja, viszont, ha nem, akkor a hisztiző fél, miután észreveszi, hogy a másik fél egyértelműen mellőzi, növelni fogja a hangerőt  és az intenzitást, hátha így végre odafigyelnek rá. 

Mit csináljunk, ha valaki hisztizik? Legyünk empatikusak! Mutassunk érdeklődést! Például ahelyett, hogy felhúznánk magunkat, hökkentsük meg a durcás félt azzal, hogy megkérjük, fejtse ki bővebben, mit érez. Gyakran már az is áttörést hoz, ha csak kibeszélheti magát az illető. 

Végül, de nem utolsó sorban pedig szeretnék még egy esetet említeni. még pedig azt, amikor a kedves pasink a viselkedésével egyértelműen kinyilvánítja, hogy nem ért a szép szóból, vagy a finom jelzésekből, és ezzel arra sarkall minket, nőket, hogy drámaibb eszközökkel értessük meg magunkat. Igen, előfordul ilyen is... Hadd hozzak egy személyes példát, amit bizonyára sokan át tudnak majd érezni. A pasim este felhívott telefonon, miközben épp társasági életet élt. Ezzel alapvetően semmi gond, teljesen aranyos húzásnak tűnik...  Míg nem ott tartunk, hogy megkérdezi, milyen napom volt, mesélek egy történést, ami nem volt éppen pozitív, és egy hatalmasat röhög. Elsőre megrökönyödtem. Csendben maradtam. Aztán közölte, hogy nem rajtam nevetett, csak történt valami. Megkérdeztem, figyelt-e egyáltalán? (Hülye kérdés, nyilván nem, csak kíváncsi voltam, legalább visszakérdez-e?) Erre azt válaszolta, hogy persze, épp a húgomról mondtam valamit. Nem a húgomról beszéltem... Nagyon rosszul esett, ami történt, mert úgy éreztem, hogy csupán a látszat kedvéért felhívott, de valójában kicsit sem érdekli, mit is mondok. Bármilyen jelet is adtam, hogy ez rosszul esett nekem, a kedves palim a szép szóból nem értett, így hát, a következő találkánk alkalmával szépen előre kigondolt módon előadtam a tüzet okádó sárkányt, mivel egyáltalán nem akartam ezt az egészet annyiban hagyni, de tudtam, hogy szép szavakkal nem jutok semmire sem. Érdekes, a kiakadásom után már sikerült változtatni a telefonálási szokásokon...  Ez tipikusan az az eset, amikor nőként megkérdőjelezem a kapcsolat létjogosultságát. Nem lenne egyszerűbb és logikusabb inkább megválni ettől az értetlen majomtól, aki nem figyelt rám ma este? A kis történetemmel nem arról szeretnék vitát generálni, hogy van-e így értelme egy kapcsolatnak, mert ez nyilván sokkal komplexebb téma, és nem erről szól az írásom. Hanem azt kívántam megmutatni, a másik fél mit érez egy efféle helyzetben. Véleményem szerint, ha az említetthez hasonló szituáció jön létre az életben, merni kell őszintének lenni. A pasim nyugodtan mondhatta volna, hogy "Ne haragudj, nem figyeltem. Hol is tartottál?"- ezzel azonnal pozitív hatást ért volna el nálam: elmúlt volna a sértettség, mert arra a következtetésre jutottam volna, hogy tulajdonképpen érdekli a mondanivalóm. 

Minden hisztiző nő mögött egy figyelemre és megértésre éhező érző lélek van. 

Remélem, ha végigolvastad az írásomat, hasznosnak és gondolatébresztőnek találtad!  :)